Egy régi, de most jutott eszembe: tavalyi március 15.-i ünnepélyen.
-Ünnepélyünk végén kérem ünnepeljük el a... (egy kis röhögés és szünet után) ... énekeljük el a szózatot.
Angolórán kezdjük ellenőrizni a feladatot.
Tanárnő: - Na menjünk!
Heni: - Haza?
Én: - Én itt maradok.
Beszélgetek angolul egy sráccal. Mesélem, hogy voltam helyes író versenyen.
Marcos: - Really? (tényleg?)
Én minden gondolkodás nélkül rávágom: - Ja.
Angolon jelentkezek én és Noémi (pármunka volt), de tanárnő nem veszi észre.
Én: - Tanárnő! (Noéminek mondom:) - Faxoljak neki?
Biológián ott volt a padon mellettem a papír, amin rajta voltak a jegyeink. Noémi nyúlik, hogy megnézze az övét. Én elveszem a papírt teljes nyugodtsággal, odaadom Noéminek majd visszarakom.
Noémi: - De amúgy ezt nem szabadna, mi?
Én: - Hát nem...
Heni: (közbeszól) - Miért, tanárnőnek lehet a tolltartóddal kitámasztani az ajtót? (angoltanárnő egyszer Noémi tolltartójával támasztotta ki az ajtót, hogy ne csukódjon be.)
Én: - És amikor megkérdezi, kérhet-e tollat, de már félig benne is van a tolltartómba?!
Egy rossz gépírás jegy miatt tanárnő vigasztal:
-Tudod, hány egyesem volt nekem is? Gépírásból ráadásul!
Én: - De anyut nem érdekli más jegyei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.