2011. 03. 01.

Bemegyünk órán a terembe.

Ádám: - Tanárnő, össze van firkálva a padom!

Magyartanárnő: - Oszt miért firkáltad össze? Ne hazudjá', hogy nem te voltál! Hozd ki az ellenőrződet!

Magyartanárnő: - Most kiélhetem szadista hajlamaimat.

Irodalmon úgy feleltünk, hogy ki kellett húzni egy témát.

Tanárnő keveri össze: - Húzz egyet! Itt a piros, hol a piros, abrakadabra!

(folytatás...)

Ádám: - Melyik itt a piros?

Tanárnő: - Mind, illetve egyik sem, ez is egy metafizikai paradoxon!

Irodalmon Visit hívja felelni.

Tanárnő: - Gyere, Visi mókus!

Angolon prezire számítottunk, de nem volt, így könyvünk sem.
Angi: - De tanárnő, van az a webes cím, ahol vannak feladatok, csináljuk azt!

Tanárnő (nevet, olyan "kis ravaszok!" érzéssel): - Hehehe... hogy mi?

Magyartanárnő: - Készítsetek felelettervet!

Ádám: - Használni is lehet?

Tanárnő: - Nem, hobbiból írd!

Magyartanárnő: - Meg van, mi a közös Berzsenyiben és Márkban: szeretik a bort!

Dani: - Minden költő pesszimista? De akkor minek ír verset? Menjen haza, oszt sírjon!

(folytatás...) erről beszélgetünk.

Magyartanárnő: - De hát ti mit tennétek, ha el lennétek különítve egymástól, csak egy szobában vagytok, se mobil, se net, se semmi!

Csépe: - Lábunk van?
Tanárnő: - Igen.
Csépe: - Akkor kisétálnék...

Fizikán Csépe és Bence röhögnek.

Tanárnő: - Ti mit nevettek?

Bence: - Nem tudom...

Régebbiek...

Osztályfőnök: - Büszke vagyok magatokra, vagy ránk, vagy... na mindegy!

Öltözz ki nap volt. Én csak fekete kosztümszerűt találtam.

Én: - Úgy érzem magam, mint aki temetésre megy.

Orsi: - Egy nagyon elegáns temetésre!